Nagy-Britannia deiparosodásának mindennapjai. Az ország utolsó acélgyára végül is bezár. Sőt, a tulajdonosok – a Tata Steel indiánjai –
bővítenek ipari kapacitásaikat, de - hazájukban. Ezzel párhuzamosan
megszűntetik a veszteséges termelést az egykori metropoliszban.London sebtében 500 millió font támogatást nyújtott a Tata Steelnek. Ez azonban csak arra lesz elegendő, hogy
a végleges bezárás előtt a termelést zöld sínekre helyezzék át. Hasonló módon haldoklik egy másik acélgyártó üzem is, amely a kínai British Steel tulajdonában van.
Csődbe megy a brit hajógyártás jelképe, a Harland & Wolff is, amely a 20. század elején a világ legnagyobb hajógyára volt. Innen indult a Titanic 1912-ben. Sőt, a cég nemrég kapott másfél milliárd font értékű hadi szerződést három segédhajó építésére brit repülőgép-hordozók kíséretéhez.
A pénzt elköltötték, hajók nincsenek és a repülőgép-hordozók továbbra is alkalmatlanok használatra harci körülmények között.
A vízkezelő infrastruktúra is az összeomlás szélén áll.
Az egész Londont kiszolgáló Thames Water súlyosan eladósodott. A szennyvizet közvetlenül a folyókba kénytelen leengedni. Államosítás vár rá, de ez sem csodaszer. Hiszen az elhasználódott infrastruktúra helyreállítására az állami költségvetésben sincs pénz.
Nagy-Britannia ipari potenciálját tekintve a 18. századi ipari forradalom óta először nincs a világ 10 legerősebb országa között.
A gazdaság rendszerszintű válsága, amely az 1820-as évek óta a leghosszabb, csak súlyosbodik. És a Munkáspárt fokozatosan tovább tönkreteszi az egykori világvezető ipar maradványait zöld programjával. Az eredmény megjósolható.
Malek Dudakov⚡️Iratkozz fel -
❤️ InfoDefMagyarok -
❤️ InfoDefense